Vezényszavak, melyeket minden kutyának tudni kell

Amikor egy új kiskutya kerül a családba, akkor mindenki körül rajongja, babusgatják, szeretgetik, gyakorlatilag mindent szabad neki, még azt is, ami tilos. Persze a felnőttek jól tudják, hogy ez örökké nem maradhat így, az esetek egy jelentős részében aztán mégis úgy alakul, hogy hiába nő meg a kölyök, a szigor végül elmarad.

Ennek persze megvan a maga bája, és szó sincs róla, hogy különösebben szigorúnak kellene lenni négylábú társunkkal, ám azt egy pillanatra sem szabad elfelejtenünk, hogy bármennyire is szeretjük és ő bármennyire is lojális hozzánk, mégiscsak egy állat, amely természetes közegében falkában él. Mivel életét velünk tölti, így a családunk lesz az ő falkája és ott bizony – főleg kamaszkorában – erősen keresgéli, hogy hol is van az ő helye, a pozíciója. Ez az az időszak, amikor bizony képes kihúzni a gyufát még a legtürelmesebb gazdinál is, és ilyenkor veszik rá magukat sokan, hogy kutyaiskolába viszik a rosszalkodó ebet. Ha erre nem lenne időnk, vagy épp kedvünk (mert valljuk be, gyakorlással együtt azért ez heti több órás elfoglaltság, amire nem mindenkinek van energiája), akkor is meg kell tanítanunk az alap dolgokat kutyánknak. Már csak azért is, hogy bizonyos helyzetekben ne jelenthessen veszélyt saját magára, vagy a környezetére.

Kutya

Az első lecke minden esetben a leültetés legyen. Egyrészt azért, mert nagyon hasznos, ha kutyánk nyugton tud ülni, hisz így sokkal könnyebb mondjuk egy nyakörvet, vagy pórázt ráadni, ám leginkább azért szokták az ’Ülj!’ parancsot elsőnek megtanítani, mert azt a legkönnyebb megértetni a négylábúval és ez a siker neki is, és a gazdinak is nagy lökést ad a továbbiakhoz. Számtalan hasznos vezényszó létezik, ezek közül természetesen akár az összeset is megtaníthatjuk, ám ha ehhez nem fűlik a fogunk, akkor maradjunk a lényegesebbeknél. Elengedhetetlen, hogy bármikor, bármilyen helyzetben behívhassuk az ebet, így a ’Gyere!’ parancs legyen az, amit a legtöbbet gyakorlunk, és amire a legnagyobb hangsúlyt fektetjük. A fekszik, a marad, és az ereszd legyen a következő hármas, és ha ezt a négy parancsot már becsukott szemmel is végrehajtja kutyánk, akkor nagy baj már nem történhet. Sajnos nem elég egyszer megtanítani, időnként gyakorlásképp fel kell frissíteni a tudást, így minden héten szakítsunk arra időt, hogy legalább egy fél órát gyakorlunk kedvencünkkel.