Szentivánéji hagyományok

A nyár egyik kiemelkedő spirituális ünnepe a június 24-ei Szent Iván éjszakája, ami a történészek szerint pogány ünnep annak ellenére, hogy Keresztelő János egyházi napjához kötődik. A kereszténység felvétele óta Szent Iván napjához kötik a nyári napfordulót, ekkor ünneplik Keresztelő Szent János születését, mint a fény és a világosság diadalát a sötétség is a halál felett. Az Iván elnevezés a János név szláv alakjából ered.

[wp_ad_camp_1]

Korábban a nyári napfordulót ünnepelték ezen a napon, ami a Földhöz viszonyított Napállás és a tényleges naptári évek közötti különbség miatt ma már június 21-re esik. A neolitikus idők óta jelentőségteljes ez a nap az emberiség történetében. A kelták, germánok, szlávok és az északi népek a kezdetektől megünnepelték az Ég és a Föld nászának tartott különleges napot. A szerelem, a megtisztulás és a termékenység éjszakája ez, amikor örömtüzek gyúlnak a világ minden táján. már a 11. században is gyújtottak tüzet az emberek Szent Iván napjának előestéjén. A tüzet átugorva megerősíthetők a szerelmi kapcsolatok, az örömtűz hamuja a legerősebb termékenységi varázsszer.

Szentivánéj

Talizmános zacskóban az ágy fölé akasztva vagy a gyermekáldásra vágyó asszony hasát megkenve biztosra vették a gyermekáldást. Az ugyanezen hamuval elkevert mag garantálja a nagy terméshozamot, ezen kívül a szántóföldeket égő faágakkal kerülték meg bő termést remélve. A tűzugrást tisztító szertartásként is szokták alkalmazni, a lángok a hagyomány szerint megtörik az átkot és a rontást, védelmet nyújtanak szemmel verés ellen. Az ezen az éjszakán éjfélkor leszedett gyógynövények dupla olyan hatásosak, mintha máskor gyűjtenénk össze őket. Az év legmágikusabb éjszakája ez, amikor legvékonyabb a világok közötti határ, ami kedvez a varázslatoknak. Ezen a napon minden megtörténhet. Mint Shakespeare is megírta: Szent Iván éjszakája varázslatos éjszaka.