Számít, hogy hányadikként születünk?

Számos előítélet terjed a születési sorrendet: az elsőszülöttek basáskodók, a legkisebb gyerek elkényeztetett, az egykék irigyek. Természetesen nem passzol minden állítás mindenkire, de a születési sorrend valóban eredményez különbségeket a gyermek személyiségfejlődésében.

[wp_ad_camp_1]

A később született testvérek szemében az elsőszülött a példakép, a nagyobb testvér már az első években kifejlesztik a vezetői képességeiket. Az e témában végzett felmérések is arra az eredményre jutottak, hogy a cégvezetők között nagyobb arányban fordulnak elő elsőszülöttek. A szülők részéről is nagyobb az elvárás a legidősebb gyermekkel szemben, akik gyakran válnak felnőtt korban neurotikussá és tekintélyelvűvé. Amíg a kistestvér meg nem érkezik a családba, a legidősebb testvér élvezte szülei teljes figyelmét, ami jó hatással van az önbizalom fejlődésére. Értékesnek érzik magukat az elsőként a családba érkezők, ez az alapja a megállapításnak, hogy az elsőszülöttek törtetők. A középső gyermek követeli a figyelmet, igyekszik a figyelem központjába kerülni, ugyanakkor ők a legérzelmesebbek a testvérek között.

Család

A másodikként született testvér próbálja megtalálni a helyét a családban, ahol gyakran háttérbe szorulnak az idősebb és a fiatalabb testvér között, emiatt erősebb érzelmekkel, figyelemfelhívással igyekeznek kivívni szüleik törődését. A legkisebb testvér személyiségfejlődése sem egyszerű. A legfiatalabb gyermek szülei szemében mindig is gyermek marad, az elkényeztetés, túlóvás miatt jellemzően gyengébb az empátiás képességük, mint testvéreiknek. Az egyedüli gyermekeknél megfigyelték, hogy gyakran érettebbek a koruknál, nincsenek előttük testvérek, akik példaként szolgálnának, így számukra szüleik a követendő példaképek. Nagyon megbízható, perfekcionista felnőtt válik az egyedüliként felnőtt gyermekből.