Propolisz: kívül és belül

Mindenki tudja, hogy a méz kifejezetten jó hatással van a szervezetünkre, különösen a torkunkra egy-egy megfázás alkalmával. A méhszurok vagy propolisz azonban már nem örvend ekkora népszerűségnek, a köztudatban gyakran csak ködös fogalmak keringenek vele kapcsolatban, pedig alkalmazási területei szinte kimeríthetetlenek.

[wp_ad_camp_1]

A propolisz egyébként nem más, mint egy gyantás anyag, amelyet a méhek abból a célból gyűjtenek, hogy megakadályozzák a kórokozók bekerülését a kaptárba, így lehet az, hogy bár rengeteg méh él egy helyen, mégsem betegednek meg, a méhszurok ugyanis megvédi őket a baktériumoktól. Az alapanyagot a szorgos méhek a fák rügyeiről és ágairól szerzik be. A propolisz már az ókoriak számára sem volt ismeretlen, hiszen Arisztotelész állítólag a „fák könnyének” nevezte ezt az anyagot és gyakran alkalmazta az orvoslásban. A propolisz külsőleg és belsőleg egyaránt alkalmazható. Külsőleg javallott olyan sebek és gyulladások kezelésére, amelyek nehezen múlnak el, de nagy hasznát vehetik azok is, akik ízületi fájdalmakkal küzdenek. Belsőleg elsősorban immunrendszer erősítő hatása miatt alkalmazzák, de rengeteget segíthet a légúti vagy húgyúti problémák esetében is.

Propolisz

A méhszurok egyebek között vérnyomásszabályzás céljából is hasznos lehet, de a szájüregben keletkezett sebek ecsetelésére is kiváló. Propoliszból gyakran készítenek tinktúrát, ez ugyanis a méhszurok egyik leggyakoribb felhasználási módja. Ebben a formájában sokat segíthet például mindenkinek, aki vese- vagy májgyulladásban szenved, de gyomorfekély, fogfájdalmak, bőrproblémák, lázzal járó megbetegedések és égési sebek esetén is alkalmazható. Az egészségünk javítása és megőrzése érdekében tehát érdemes használnunk a propoliszt valamilyen módon, ha nem is tapasztalunk semmilyen rendellenességet magunkon, egy kis méhszurok akkor sem árthat, hiszen erősítően hat a szervezetünk egészére!