Miért viccel meg minket a memóriánk?

Érdekes dolog a memória – avagy az agy információtároló képessége -. Hisz amíg csendben teszi a dolgát, addig észre sem vesszük, hogy egyáltalán van, ám amikor cserben hagy minket, akkor egyből feltűnik, hogy ismét megviccelt.

A leginkább érdekes ebben, hogy az emlékezet nem egészen úgy működik, ahogy azt elsőre gondolnánk. Nem egy szekrény, amiben fiókok vannak és ahonnan bármikor előhívható bármilyen ott tárolt információ, ez ennél jóval bonyolultabb és összetettebb folyamat. Két típusú memóriát különböztetnek meg, a hosszútávút és a rövidtávút – melyet másképpen munkamemóriának is hívnak -. A hosszútávú memória pontosan az, aminek nevezik: azok az emlékek kerülnek ide, amelyeket hosszú idő távlatából is fel tudunk idézni. Ezek egyfelől lehetnek jelentéstani, vagy epizodikus emlékek. További csavar a történetben, hogy megfelelő módszerekkel a rövidtávú memóriában tárolt emlékek áthelyezhetőek a hosszútávú memóriába – ezt a módszert alkalmazzuk például egy vizsgára tanulás során -.

Memória

Sokkal érdekesebb a rövidtávú memória, amely sokkal kisebb kapacitással bír, mint gondolnánk, ám a legalapvetőbb cselekvésekhez is kulcsfontosságú jelentőséggel bír, hisz hiányában már bonyolultabb mondatokat sem lennénk képesek elmondani. Egy átlagos ember rövidtávú memóriaterjedelme nagyjából hét tételre korlátozódik (de ennél lehet kevesebb, illetve több is, nagyjából öt és kilenc között a normális). Ez azt jelenti, hogy átlagosan egyszerre hét tételt tudunk megjegyezni, azaz amikor egy hosszú bevásárló listának a felét elfelejtjük, akkor a hiba nem bennünk van, hisz teljesen természetes, hogy egy 15-20 tételből álló listát nem tudunk fejben tartani rövidtávon. Hogy mit tehetünk, ha így megviccel minket az agyunk? A megoldás egyszerű, segítségül kell hívnunk a hosszú távú memóriánkat. (a másik megoldás nyilvánvalóan az, hogy megtanuljuk a listát). Ha ugyanis – maradjunk a példánál – a bevásárló listánkat csoportokra bontjuk és ezeket a csoportokat kötjük valamihez. Például kell vennünk babot, marhahúst, vöröshagymát, sárgarépát, pirospaprikát, és mi csak annyit jegyzünk meg ezek helyett, hogy a gulyás összetevőit kell megvásárolni, akkor máris 5 tétel helyett csak egyet kell megjegyeznünk. Így pedig nem a memóriánk fog megviccelni minket, hanem pont fordítva.