Így őrizd meg a gyermekkor emlékeit!

Amikor az első baba megszületik, az minden pár számára egy sorsfordító pillanat. Hisz attól kezdve vége a gondtalan fiatalkornak, az átmulatott éjszakáknak, a hajnalig tartó beszélgetéseknek és egy egész másfajta, felelősséggel és rengeteg feladattal teli időszak következik.

Persze ezzel együtt is ezek a legcsodálatosabb évek: nézni, ahogy egy eleinte magatehetetlen kis emberke egyre csak fejlődik, okosodik, és napról napra több mindenre képes, ez szavakkal szinte leírhatatlan. Minden egyes mérföldkő, amit a gyermek elér és teljesít egy valódi örömünnep a szülei számára, legyen szó egy átfordulásról, vagy épp az első fog kibújásáról, no és persze az első önállóan megtett lépésekről. Amikor a szülő megéli ezt a pillanatot, akkor azt gondolja, hogy ez örökre beleivódott a memóriájába, hisz annyira jelentőségteljes, ám a helyzet az, hogy a valóságban ezeknek a varázslatos pillanatoknak a nagy részét egy idő után egyszerűen elfelejtjük. Nincs ebben semmi szégyellnivaló, hisz számtalan ilyen alkalmat kellene pontosan észben tartanunk, ráadásul egy rendkívül fárasztó és kimerítő időszak közepén, amikor minden óra alvásért hálásak vagyunk. Ám legyen bármilyen indokolt is, hogy felejtünk, évek múltán bizony szomorúan vesszük tudomásul, hogy már nem is emlékszünk rá, hogy mikor bújt ki az az első fogacska.

Memória

Épp ezért a számtalan fogadalom közül, amelyet gyermekünk születésekor teszünk, egyet érdemes be is tartani: méghozzá azt, hogy vezessünk naplót a legfontosabb pillanatokról. Nem feltétlen kell a klasszikus értelemben vett, kézzel írt naplóra gondolni, a lényeg egyedül a rendszerességen van. Én a legkézenfekvőbbnek az emailes megoldást tartom, készítettem egy fiókot a gyermeknek amikor megszületett és amikor történt valami fontos, akkor este egy pár sorban megírtam neki, sőt, ha készült kép, vagy egy rövid videó, akkor azt is csatoltam. Aztán majd amikor elég idős lesz, akkor megkapja a hozzáférést és együtt vissza tudjuk néni majd, hogy mik voltak a legemlékezetesebb pillanatok a gyermekkorában. Ugyancsak jó ötlet, ha évente egyszer készítünk egy fotókönyvet – megjegyzésekkel -, ami összefoglalja az elmúlt 12 hónapot. Ilyen távra ugyanis vissza tudunk emlékezni, főleg ha a legmeghatározóbb momentumokat menet közben feljegyeztük magunknak. Ám ha ezeket elhanyagoljuk, akkor már késő lesz a bánat, hisz most még azt gondoljuk, hogy 10-15 év múlva ugyanilyen tisztán emlékszünk majd mindenre, ám ez sajnos nem így lesz. Gondolkodjunk előre, és őrizzük meg ezt a csodálatos időszakot az utókor számára.