Honnan ered a disznótor hagyománya?

A régi hagyományok szerint szeptember 1-én fogták a disznót hízóba. A hagyományos disznótorok pedig november 30.-án vették kezdetüket.

[wp_ad_camp_1]

Amely egyben András nap is. Így cseppet sem meglepő a megnevezés, miszerint disznóölő Szent Andrásnak hívták ezt a napot. Mint tudjuk a farsangi időszak alatt, nagyon sok mulatságot, bált, esküvőt tartottak. Ám a disznótorokat is ide kell sorolnunk. Ugyanis, amint beköszöntött a hidegebb időjárás, akkor már a böllérek fenték a késeket. A téli esküvőknek számos oka volt, ám az egyik legjelentősebb, hogy az esküvőkre is kellett a hús. Mégpedig nagy mennyiségben. A disznók általában erre az időre lettek vágósúlyban, így az esküvőt is a disznótorhoz időzítették. Ugyanis a disznótoroknak sosem nyáron volt az ideje. Melynek szintén sok oka van, mégpedig, hogy meleg van, gyorsabban romlik a hús. A nagy családoknál téli időszakban úgy nézett ki a disznótor, hogy a család apraja nagyja egy helyre gyülekezett és mindenkinek meg volt a saját teendője.

Disznótor

Ám a néphagyományokat is nagyon figyelembe vették, hogy mikorra is időzítsék ezt az ünnepet. Mert bizony ez egy ünnepnapnak számított. A hagyományok úgy tartották, hogy újholdkor tilos disznót ölni, hiszen akkor férges lesz a hús. Szintén ez vonatkozott kedd, péntek és vasárnapokra is. A disznóölést mindig már hajnalban megkezdték, melyet mindig egy finom pálinkával indítottak. A disznó leszúrása mindig a legügyesebb és leggyorsabb férfit illette meg. Majd a disznó felbontása is az ő feladata volt. Amennyiben egy családban nem volt ilyen ügyes ember, amely igen ritkaságnak számított, ott böllért hívtak. Voltak még a fogók, akik általában négyen voltak és a disznó lefogására szolgáltak. A disznó bontása, majd a kolbász és más finomságok elkészítése a férfiak dolga volt.