Hogyan termesztjük és gondozzuk a macskagyökeret?

A macskagyökér (Valeriana officinalis) egy virágzó évelő növény, amely Európa és Ázsia nagy részén őshonos. A szó eredete a latin valere igéből származik, ami azt jelenti, hogy „erősnek és egészségesnek lenni”.

A macskagyökeret számos gyógyászati ​​alkalmazásban használják, és hatékony alvássegítőként ismert. Akár öt láb magasra is megnőhet, és amikor virágzik, a növény tetejét halvány rózsaszín vagy fehér virágok borítják. Van egy vörös macskagyökér (Centranthus ruber) néven ismert növény, amely hasonlít rá, de nem rokona. A vörös valerian virágai sokkal mélyebb rózsaszín színűek. Ezeknek a virágoknak édes illata van, amely vaníliára és szegfűszegre emlékeztet, és bőséges nektárjuk miatt vonzóak a beporzók számára. A macskagyökér számos légyfajt vonz és számos lepkefaj fő táplálékforrása. A macskák is értékelik a növény illatát, szinte jobban, mint a macskamentát. A macskagyökér gyógyító tulajdonságait Galenus és Hippokratész napjai óta jegyezték fel. Nicolas Culpeper gyógynövénykutató a pestis megelőzéseként ajánlotta a 17. században. A gyökeret álmatlanság, köhögés, menstruációs görcsök és izomfájdalmak gyógyítására használták, a leveleiből borogatást készítenek zúzódásokra.

Macskagyökér

Manapság a legtöbb ember alvás vagy relaxáció elősegítésére használja. Készíthető belőle tea vagy infúzió, vagy kapszula formájában is bevehető. Vannak, akik a kapszulákat részesítik előnyben, mert a teának csípős illata és fanyar íze van, ami kellemetlen lehet. Bár a klinikai vizsgálatok nem igazolták hatékonyságát, sokan esküsznek a valeriánra, mint alvás- és relaxációs segédeszközre. A macskagyökér jó társnövény az echinacea, a kolibri menta, a macskamenta és a kapor mellett. A virágszárakat a vázákba is belevághatja, mivel nagyon dekoratívak és illatosak, és kellemesen kiegészítik a csokrokat. Feltéve, hogy a macskagyökér elegendő nedvességet kap, meglehetősen szívós faj, amely sokféle hőmérsékleten képes túlélni.