Ezért nem való mindenkinek a hátizsákos utazás
Amikor az ember fiatal, tele van energiával, kalandvággyal, ám ehhez sajnos csak ritkán társul vastag pénztárca. Így aztán az a – néha megoldhatatlannak tűnő – helyzet áll elő, hogy bár ideje is lenne, – kedve meg aztán pláne -, mégis szűkösek a lehetőségei. Ez pedig főképp akkor tud nagy problémát okozni, amikor utazásról, világjárásról van szó.
Emiatt aztán előtérbe kerül a leleményesség, ami ha kalandvágyról van szó, akkor bizony nem ismer határokat. Ezernyi trükkel kihozható fillérekből szinte minden úticél, legyen az a szomszédos országban, vagy épp egy teljesen másik kontinensen. Ehhez azonban szinte minden esetben elengedhetetlen, hogy az igényekből rendesen lejjebb adjunk. Egy utazás ugyanis szinte soha nem azért drága, mert valahol máshol vagyunk. Az élet a legtöbb országban nem kimondottan költségesebb, mint itthon, ám a nyaralással valahogy együtt jár a költekezés is a legtöbbünknél, valószínűleg azért, mert egy évben csak arra ez egy-két hétre tudunk tényleg elszabadulni, olyankor pedig úgy vagyunk vele, hogy akkor mindent bele kell adni.
Ám amikor költséghatékonyak akarunk lenni – hisz nem csak pár napot töltünk el valahol, hanem heteket, sőt, akár hónapokat is utazgatnánk -, akkor egész másképp kell gondolkodni és át kell állítani az agyunkat. Meg kell találni azokat a közlekedési eszközöket, amelyek a legolcsóbbak. Ha kell, akkor stoppolunk, de a leglepukkantabb busz is megteszi, hisz a cél az, hogy elérjünk egyik helyről a másikra. Ez azonban még csak fél siker, ugyanis még mindig ott a szállás kérdése, ami talán a legköltségesebb része az egésznek. De amikor kalandozunk és felfedezzük a világot, akkor igazándiból semmi szükség ötcsillagos szállodákra. A legegyszerűbb apartman is megteszi, sőt, néha az sem baj, ha egy sátorban pihenjük ki a nap fáradalmait. Ahhoz azonban, hogy ezt élvezni tudjuk – de úgy igazán -, ahhoz kell egyfajta beállítottság. Akinek ez nincs meg, azt zavarni fogják a kényelmetlenségek, a spórolás és hogy nincs meg az igazi nyaralás élmény. Hogy mi melyik táborba tartozunk, azt csak saját magunk tudhatjuk, ám egy dolog biztos. Legalább egyszer érdemes kipróbálni, hogy mennyire tudunk helyt állni a világban, amikor tényleg magunkra vagyunk utalva.