Egészségesebb, ha barna cukrot használsz?
Az elmúlt években annyit lehet hallani a cukor ártalmas hatásairól, hogy a tudatos ember megpróbál tenni valamit annak érdekében, hogy minél kevesebbet fogyasszon belőle.
Ám aki aktívan próbálja kerülni a cukorfogyasztást, annak villámgyorsan feltűnik, hogy ez közel sem olyan egyszerű misszió, mint amilyennek elsőre gondolnánk. A cukor ugyanis szinte minden enni – és inni – valóban megtalálható, sőt, nagy részükben nem is kis mennyiségben. Egyszerűen hozzászoktunk ahhoz, hogy mi ízes, az nagyon ízes, ami sós, az jó sós, és bizony, ami édesség, annak nagyon édesnek kell lennie. Ezt pedig a legegyszerűbben cukorral – avagy cukorsziruppal lehet elérni -. Persze rengeteg termék készül édesítőszerekkel, de egyrészről megoszlanak a vélemények, hogy az mennyivel egészségesebb, másrészt – és talán ez a nagyobb probléma -, sokan nem szeretik a jellegzetes utóízt, illetve sokaknál okozhat emésztési zavarokat is, főleg a nagyobb mennyiségben történő fogyasztása.
Ezért aztán más módszerekhez folyamodunk, ékes példája ennek a barna cukor, illetve a nádcukor. Ránézésre ezek egészségesebbnek tűnnek, ám a helyzet az, hogy ezt csak a jól felépített marketing hiteti el velünk. A barna cukor ugyanis gyakorlatilag ugyanaz, mint a jól megszokott – fehér – kristálycukor, mindössze a gyártás során némi melasszal megszínezik, aminek élettani hatása elhanyagolható. A nádcukor esetében ugyanez a helyzet, ott pedig a különbség az alapanyagban van, cukorrépa helyett cukornádból nyerik, ám mindkettő végterméke ugyanaz. Ne áltassuk magunkat tehát, és főképp ne fizessünk többet, hisz semmi értelme. Ha valóban jót akarunk, akkor válasszuk az eritritet, amely ugyan jóval drágább, ám számtalan olyan tulajdonsággal bír, amely indokolja is ezt az árkülönbözetet.