Az orgona iránti igény változatlanul él, még az „agrárolló” problémáival és egyéb nehézségekkel jellemzett időszakokban is. Több 20-35 változatú orgona készült ezekben az években. Kiemelkedik a pécsi Pius-templom orgonája, elektropneumatikus rendszerrel, melyen jelenleg is adnak hangversenyt. Figyelemre méltó a salgótarjáni orgona is.
Az, hogy a kőszéntelepekből kik és mikor termeltek elsőként, valószínűleg örökre titok marad. A krónikák csupán azt jegyezték fel, hogy a termelés legelőször a Lámpás-völgyben indult meg. A kőszéntermelés iránti igényt Európában mindenhol a vészesen fogyó erdőállomány és ennek kapcsán a fa, illetve a belőle égetett faszén rohamos árnövekedése ösztökélte.
Amikor végre úgy tűnt, hogy a gazdasági élet stabilizálódik ebben a szegénnyé vált országban, akkor egyszerre tört meg minden jó kilátást a világgazdasági válság. A dohányipar egésze monopolisztikus helyzeténél fogva érdekes helyet foglal el Magyarország iparának szerkezetében.
A Dohányjövedék Központi Igazgatósága az egyre nagyobb haszon elérése érdekében valóban nagyon alacsonyan szabta meg valamennyi munkásának munkabérét. A következő hónapban az átvevőnők panaszolták igazságtalan díjazásukat. A kimérőnők panasza sem volt kisebb.
A lakásproblémán kívül a dohánygyáriakat, tisztviselőket és munkásokat egyaránt nagyon sújtotta az infláció. A pénz értékének csökkenését egy ideig a dohányjövedék azzal próbálta semlegesíteni, hogy a bérek egy részét természetben adta ki.
Az 1925. Évi termelésből ránk maradt egy – statisztikai felmérést szolgáló – kérdőívre adott válasz teljes anyaga. Ennek alapján kíséreljük meg egybevetni az országos adatokkal a pécsi gyár hivatalosan megadott számadatait. A gyár cégszerű neve Magyar Királyi Dohánygyár, székhelye Pécs, alapítási év 1912. Gyártmánya: szivarkák és pipadohányok. Egy kérdésre adott …
A politikai helyzet megváltozott, az ellenzék győzelmet aratott, a király azonban nem akart ellenzéki kormányt és ezért 1905 június 18-án parlamenten kívüli kormányt állított az ország élére báró Fejérvári Géza miniszterelnökségével. Így törvényen kívüli állapot jött létre, aminek következtében a dohánygyárakkal kapcsolatos intézkedések is megakadtak.
Pécs városának vezetői nem hanyagolták el továbbra sem ezt az ügyet, ami érthető is, hiszen a város lakosainak száma egyre nőtt, s a kenyér nélküli falusiak bevándorlása egyre fokozódott. Ugyanakkor a filoxéra pusztítása is egyre nő a Pécset övező szőlőhegyeken, s ez nemcsak a bortermelés hanyatlását jelenti, hanem a munkaalkalmak …
A Dél-Dunántúl területén – amelynek is Pécs volt a legjelentékenyebb települése – ez idő tájt is jelentős területen termeltek dohányt. 1879-ben – a területen illetékes iparkamara jelentése szerint – Tolna és Somogy megyékben 53 községben 5849 katasztrális hold területen több mint 2,5 millió kilogramm dohányt váltottak be közel félmillió forintért …
A dohány és Pécs város kapcsolata történelmünkben igen mélyre nyúlik. Már 1822-ben Baranya megye tudós ismertetője, Bayer megírta, hogy „a Pétsi dohány“ vagy németül a „Fünfkirchner Blatt“ Tolna és Somogy megyékben terem, ahol már 35 esztendeje a pécsi polgárok szerzik be, és ők küldik tovább.