Amit a halpucolásról tudni kell

A halpucolás hallatán sokakat kiver a víz, noha ez a folyamat nem olyan rémes és nehéz dolog, mint azt hangoztatják. A megfelelő hal kiválasztása során meg kell győződnünk róla, hogy a hal friss. A frissességnek egyértelmű jelei vannak; ilyenkor a hal kopoltyúja élénk vörös, a szemei pedig tiszták. Az állott hal nem ilyen; a kopoltyúi matt lilás vörösre váltanak, a szemei megszürkülnek. A legbiztosabb megoldás, ha élő halat vásárolunk; ilyen esetben a fejre mért erős ütéssel kábíthatjuk el, de ezt a vásárlás során az eladó megteszi.

[wp_ad_camp_1]

A legtöbb hal esetében a pikkelyek eltávolítása jelenti a legkomolyabb feladatot. A különböző halfajok különböző méretű és formájú pikkelyekkel rendelkeznek; a legtöbb hazánkban is honos édesvízi békés hal nagyobb pikkelyekkel rendelkezik, amelyek relatív könnyel eltávolíthatók, azonban egyes fajok pikkelyei feladják a leckét. Például a csuka és a sügér pikkelyei kifejezetten nehezen távolíthatók el.

Halpucolás

A pikkelyek eltávolítása után töröljük szárazra a halat, majd egy éles késsel távolítsuk el a végbelet, illetve vágjuk fel a halat egészen a feléig. Ügyeljünk arra, hogy lehetőleg csak a húst vágjuk át, a beleket ne. Ezt követően már ki tudjuk emelni a belsőségeket. Ha mindezzel elkészültük távolítsuk el a kopoltyúkat is. Ezek egyes ételeknek keserű ízt adhatnak, ezért az eltávolításuk ajánlott. Ugyanúgy el kell távolítani az úgynevezett keserűfogat és a szemeket is. Mindezek után mossuk meg alaposan, csorgassuk le róla a a vizet, szükség esetén töröljük szárazra. Ha kisebb méretű halról van szó és meg szeretnénk sütni, ne feledkezzünk meg az irdalásról, amivel az egészen apró szálkákat semlegesíthetjük. Ha gondosan végezzük a halé tisztítását, semmilyen kellemetlen mellékízre nem kell számítani, amit gyakran „mocsárízként” szoktak említeni.