A Vanda Orchidea beltéri nevelése

Az orchideák Vanda nemzetségében mintegy 80 faj és még sok hibrid és alfaj található. A legtöbb orchideához hasonlóan ezeket is szinte mindig beltéri szobanövényként termesztik. Míg trópusi éghajlaton (10. és 11. zóna) a kertben is lehet termeszteni, de erre ritkán kerül sor.

A vandák egylábú orchideák, ami azt jelenti, hogy egyetlen szárból nőnek ki, és a gyökerek alulról emelkednek ki. A levelek váltakoznak, létraszerűen másznak fel a száron. Az idősebb vandák gyakran elágaznak, és ha osztatlanul hagyják, a növények nagyon nagy példányokká nőhetnek. A vandák a központi szárból kibújó és a levelek közé kinyúló tüskékből virágoznak. A Vanda orchideák nagy, robusztus gyökereiről ismertek, amelyeket nehéz bármilyen cserépben elhelyezni. Valójában a vandák elsősorban epifiták – ami azt jelenti, hogy gyökereiket egy közeli növény felszínéhez kötik, hogy nedvességet és tápanyagokat nyerjenek, ahelyett, hogy a talajban nőnének. Legjobb kora tavasszal ültetni őket, amikor kijönnek a téli nyugalmukból. Optimális körülmények között meglehetősen gyorsan növekednek.

Vanda Orchidea

Még a tapasztaltabb termesztők körében is szükségük van bizonyos elemekre, amelyeket nehéz otthon szállítani: magas páratartalom, magas hőmérséklet, erős fény és turbulens légáramlás, valamint a csípős „esős” időszak, amelyet száraz időszak követ. Ezenkívül ezek a példányok könnyen megnőhetnek 5 vagy 6 láb hosszúságúra. Ezen okok miatt a vandák jobban megfelelnek üvegházhatású növényeknek, ahol fej feletti öntözés és napfény hatására virágozhatnak. Mélyreható lehet a különbség a jól megtermett és a nem megfelelő vanda között. Az egészséges vandák egész évben élénk színekben gazdag virágzással jutalmazzák szorgalmas tulajdonosaikat. De a kifogásolható vandák elveszíthetik leveleiket az aljáról, amíg a szár végül csupasz nem lesz. A vandák erős fényt igényelnek, de általában nem boldogulnak teljes napfényben.