A pécsi dohányipar helye 2.

A lakásproblémán kívül a dohánygyáriakat, tisztviselőket és munkásokat egyaránt nagyon sújtotta az infláció. A pénz értékének csökkenését egy ideig a dohányjövedék azzal próbálta semlegesíteni, hogy a bérek egy részét természetben adta ki.

[wp_ad_camp_1]

Az 1923. Szeptember 1.-én megindított Dohánygyári Munkások Lapja, amely a dohányjövedék által is kényszerűen elismert Keresztényszocialista Dohánygyári Alkalmazottak Országos Szövetségének volt a hivatalos lapja, bőségesen foglalkozott a dohánygyári munkások problémáival. E lap felelős szerkesztője és kiadója Székely János volt ennek a szövetségnek a titkára, aki ezelőtt államtitkár volt. A lap figyelemmel kísérte a dohánygyári munkások körében felbukkanni problémája és első számai tele voltak a munkabérekkel kapcsolatos panaszokkal. A lap éber figyelemmel kíséri Európa már dohánytermelő és feldolgozó országaiban is a dohánygyári munkások helyzetét és fizetését.

Pécsi dohányipar

Az infláció által okozott egyik legfájóbb pont az volt, amikor 1923. Novemberétől a kormány a lakbéreket az augusztusi bér hatszorosára emelte, de a házbérsegélyeknél igazságtalanul kategorizált. A természeti bérezési rendszert 1924 július elsejétől megszüntették. A dohánygyári munkások helyzete kétségbeejtő volt

A Dohányjövedék különösen figyelemre méltó eredményt könyvelhetett el magának. Még a népszövetségi szakértők a dohányjövedék bevételét másfél, illetve kettőmillió aranykoronára becsülték, addig csupán az április havi bevétel 2,8 millió aranykorona lett. Június első húsz napjában a Dohányjövedék bevétele 5 millió aranykoronára emelkedett. Az előirányzott összeget háromszorosan meghaladta a bevétel és ez a munkások jövedelméből is elvonódott. Így a panaszok egyre sűrűsödtek.