A méhek és a méz

Őseink főleg mézzel édesítettek. Mi már a cukorrépából előállított cukrot használjuk erre a célra, a méz csak esetleg az egészséges táplálkozás, vagy kisebb mennyiségben, íze miatt használatos.

[wp_ad_camp_1]

Méznek nevezzük a méhek által növényi nektárból vagy élő növényi nedvekből gyűjtött, majd saját anyagaik hozzáadásával átalakított, raktározott, dehidratált és lépekben érlelt természetes édes anyagot. A méz édes ízét a gyümölcscukor adja, zamatát a különféle virágok nektárjai határozzák meg. A színe idővel sötétedik, csökken az aromája, az enzimek és az illóanyagok mennyisége, ezért érdemes frissen, egy éven belül az elfogyasztása. Bár hosszú idő után sem romlik meg, és a régi sem okoz mérgezést. A mézben nagy mennyiségű antioxidáns és enzim található. Az ásványi anyagok közül legnagyobb arányban a kalcium tartalma jelentős, de megtalálható benne a réz, vas, magnézium, mangán, foszfor, kálium, nátrium, cink.

Méh & Méz

A méh megporzó funkciója miatt az egyik legfontosabb haszonállat.  Háziasítása 6000 évvel ezelőtt kezdődött. A méhészet sok ember megélhetését képezi még ma is világszerte. A méhészetben mézen kívül, virágport esetleg propoliszt, méhviaszt, méhpempőt, méhmérget és tenyészállatokat is termelnek. Az ember a mézkészítési folyamatba akkor kell, hogy beavatkozzon, mikor már a méhkamra, vagyis a kaptár megtelt. Ekkor kezdődhet a szüretelése. A méhésznek figyelnie kell, hogy ne túl korán vegye ki a mézet, mert víztartalmából a viaszréteg alatt is veszít, és a korai szüreteléssel híg és folyós lesz a végtermék, valamint ennek okán, az erjesztőgombák szaporodása is fenn állhat. Ha későn gyűjti össze, akkor nagyon sűrű anyagot fog kapni, és nehéz lesz a lépből kipörgetni. A méhész legutoljára szétválasztja a mézet. Átszűri, egy részét visszateszi a kaptárba, ezzel biztosítva a méhek téli táplálékát. A többit üvegbe tölti, és már készen is áll a méz a fogyasztásra.