A magyar karácsonyi népszokásról

Manapság hajlamosak vagyunk arra, hogy a régi hagyományainkat elfelejtjük vagy elhanyagoljuk őket, és átadjuk magunkat a modern társadalomnak. Viszont még ma is vannak, olyan helyek ahol ezekre nagy hangsúlyt fektetnek.

[wp_ad_camp_1]

Karácsony böjtjén a régi hagyományok szerint az emberek kántálni mentek.  Amely nem más, mint karácsonyi énekek, versek és köszöntök éneklése. Van ahol kóringyálásnak, pászlizás, mendikálás, vagy éppen angyali vigasságként ismerik. Ám mind ugyanazt jelenti. A régi időkben egész adventi időszakban házról házra jártak a kántálók és énekekkel köszöntötték a háziakat. Az egyik legrégebbi ilyen ének, melyet ebben az időszakban énekeltek a Csordapásztorok című ének. Ez a dal már a 1651 egyházi énekgyűjteményekben is megtalálható. Illetve ezen felül megtalálható még benne a Mennyből jövök tihozzátok és a Betlehem, Betlehem a te határidban című énekek is. Majd kicsit később születtek meg a ma is ismeretes és éneket dalok melyek a Menyből az angyal és a Pásztorok keljünk fel.

Karácsony

A kántálást nagyon sok féleképpen űzik, akár falvakon belül is eltérhet. A kórus mindig engedélyt kellett, hogy kérjen a házaktól majd csak azután kezdhettek neki az énekeknek, melyet az ablak alatt, vagy ajtóban énekeltek. A kántálás egy olyan szívélyes szokás mellyel igyekeztek mindenkihez eljutni, sőt az volt a kiváltság ha egy háznál több kántáló is megjelent. A kántálásért cserébe mindig valamilyen kis ajándékot adtak.  A háziak úgy jelezték a kántálók felé, hogy várják őket, hogy szénát szórtak az ablak elé. Majd ezt a szénát a tyúkólba vitték, hogy a tyúkok jobban tojjanak.  A gyereke a kántálásért a háziaktól almát, diót, bélest, perecet és madár alakú kalácsot kaptak. A mai időben már szokás csokit és pénzt is adni.  A kántálók mindig különböző korcsoportokból álltak.