A magassarkú cipő története

A divat gyorsan változik, de a magassarkú cipő sosem megy ki a divatból, igazán nőies viselet, ám egy hosszú nap után alig várjuk, hogy hazaérve megszabadulhassunk lábunk sanyargatójától. A magas sarkú cipő szexi, nőies, nagyon dekoratív, olyan, amire a lelke mélyén minden nő vágyik.

[wp_ad_camp_1]

Egyes források szerint már az ókori Egyiptomban is hordtak magas sarkú cipőt, ami akkor még a férfiak viselete volt és praktikus okokból kezdték el hordani bizonyos foglalkozások képviselői a megemelt talpú lábbelit: a hentesek számára előnyt jelentett, hogy a lábuk nem szennyeződött be a földön folyó vértől. Más források szerint az első magas sarkú cipőket perzsa lovasoknak készítették a 9. században, akik beakasztották a kengyelbe a cipőjük sarkát, így íjazás közben stabilan ülték meg a lovat. Európában 1599-ben terjedt el ez a cipőfajta, amikor perzsa küldöttség érkezett a nyugati királyokhoz, akiknek megtetszett a furcsa cipő és lemásolták azt.

Magassarkú cipő

Mint minden divathóbort, a magassarkú cipő is az arisztokrácia körében lett először népszerű, ekkor is még férfiak hordták, és bár a 17. századi koszos és sáros utakon nem sok haszna volt ezeknek a cipőknek, de épp az ilyen cipő mutatta viselője magas rangját, akinek nem kell a sárban taposnia. A divatba XIV. Lajos hozta be, aki alacsony ember lévén tíz centiméter magas sarkú cipőket hordott, amik csatajelenetek képeivel voltak díszítve. Ebben az időben kezdték el viselni a magassarkú cipőket a hölgyek is, kezdetben csak a férfiak ruházatához hasonló viselet lemásolása miatt.  A férfiak a 18. századra hagyták el a magassarkú cipők viselését, csak a gyakran lovagló cowboyoknál maradt meg a magasabb sarok. Ma már ez a fajta lábbeli viselet a nők kiváltsága, a férfiak már csak megcsodálják a dekoratív cipőbe bújtatott szép női lábakat.