A macskák története

Egy tipikus „macskás” ember, nem tud elfogulatlanul nyilatkozni a nemes állatokról. Tény azonban az, hogy ezt az állatot nem csak a jelen korban imádják emberek milliói, de a múltban is előkelő helyet foglalt el az emberek mellett. Az emberek mindig felvidulnak egy macska láttán és ösztönösen simogatni kezdik őket.

[wp_ad_camp_1]

Ez már evolúciós, zsigeri ösztön, hiszen nagyon régóta társaink ők, részesei a civilizációknak. Számos ősi vallás szerint a macskák felemelkedett lelkek, melyek az emberek társai vagy vezetői, minden dolgok tudói, akik azért hallgatnak, hogy ne befolyásolják pártfogoltjaikat. Egyes hiedelmek szerint hatodik érzékkel rendelkeznek, képesek a lelkek, a szellemek és a gonoszság észlelésére. Körülbelül 10 000 évvel ezelőtt kezdtek az ember társaságában élni, háziasításának első ábrázolása mintegy 4000 éve Egyiptomban történt. A macska háziasítására vonatkozó legkorábbi tárgyi bizonyíték egy 9500 éves ciprusi emberi sírból került elő.

Macska

Az ókori Egyiptomban kezdetben csak szent állatként tisztelték őket és saját kultuszuk alakult ki, később azonban már amiatt is tenyésztették a macskákat, mert távol tartották az egereket és más rágcsálókat. De az ókori görögök és rómaiak társadalmában, illetve Kínában és Japánban is jelentős szerepük volt. A kora középkorban a macskák Európa-szerte elterjedtek, mivel egyértelműen hasznosnak bizonyultak a földműveléssel foglalkozó területeken és a városokban is.  A későbbiekben azonban a keresztény egyház híveinek a macskák megölését javasolta. Számuk csökkenése miatt elszaporodtak az egerek és a patkányok, ez tehető felelőssé a járványok, köztük a pestis megjelenéséért is. A kor előrehaladtával azonban az emberek egyre jobban felismerték hasznukat, tartásuk természetessé vált. Tudatos tenyésztésük kezdete a 19. században kezdődött, 1871-ben került sor az első európai macskakiállítás megrendezésére, Londonban.