A kertészet új műfaja – xeriscaping
Nincs új a nap alatt, ám a már meglévő lehetőségekből is lehet úgy gazdálkodni, hogy azok mégiscsak új módszerek szüljenek. Ez a kertészkedésre is igaz, melynek egyik válfaját, az ún. szárazparkosítást mostanában kezdik egyre többen felfedezni, annak ellenére, hogy már több évtizede jelen van a kertépítészetben.
[wp_ad_camp_1]
A xeriscapingnek egyelőre nincs magyar megfelelője, de a görög eredetű kifejezés így is sokat elárul a lényegéről. Az 1970-es években dolgozták ki a tereprendezésnek ezt a víztakarékos módját, ami nem egyenlő a sivatagi körülményekkel és a kaktusz termesztéssel. Éppen ellenkezőleg, gyönyörű kerteket, sőt egész parkokat lehet létrehozni a szárazságtűrő növények egybegyűjtésével, melyek csak időnként igényelnek kiegészítő öntözést.
A xeriscaping szinte bármilyen típusú kert kialakítására alkalmas, hiszen a legtöbb növénynek léteznek szárazságtűrő fajtái. A módszer legfőbb előnye egyértelműen a vízfelhasználás csökkentése, hiszen általa lehetővé válik folyamatos locsolás nélkül is pompás kertben gyönyörködni. Ugyanakkor ezek a növények általában jóval kevesebb tápanyagot is igényelnek, így csökkenthető a növényvédő szerek használata is.
A xeriscaping szabályai szerint kialakított kerteket árnyék nélküli, folyamatos napfényben fürdő területeken is létre lehet hozni. Az illatos ternye, a cickafark, az üröm, a méhbalzsam, a harangvirág, a sásliliom, az írisz, a levendula csak néhány azon nagyon mutatós növények közül, melyek kifejezetten kedvelik a szárazságot.